A sport 5 éves korom óta meghatározója és alakítója életemnek. Cselgáncs és birkózás után 1991-től választottam a kerékpározást, s a KSI-be Hazai Gyuribácsihoz kerültem. 1997-ben a Tipográfiához igazoltam, és itt nyertem első felnőtt magyar bajnoki címemet ’98-ban motorvezetéses /stéher/ szakágban.
1999-től a Ferencváros színeiben hajtottam Stubán Ferenc kezei alatt. Később éveken át P-Nivo Betonexpressz néven üzemeltünk. Évente 60-70 versenyen vettem részt, nagyrészt olasz és más külföldi versenyeken indultam a csapattal. Kvázi profiként, fizetésért kerékpároztam.
Összesen körülbelül 30 bajnoki címet szereztem pályán és országúton. Olasz versenyeken többször végeztem a legjobb 20 között.
Sok jó eredményem volt, de az áttörést mégis a 2004-es szezon hozta el számomra, amikor a The Paths of King Nikola montenegrói többnapos versenyen az utolsó szakaszt sikerült megnyernem. Ugyanebben az évben a GP-Kooperatíva egynapos szlovák versenyen is (Dubnica) diadalmaskodtam.
A magyar körversenyen, a Tour de Hongrie-n elhoztam a legjobb magyarnak járó bordó trikót, a legjobb hegyimenőnek járó kék trikót, és összetettben az 5. helyet. A királyetapon pedig másodikként végeztem kékestetői befutóval.
Ennek az évnek számomra egyik legnagyobb sikere az volt, hogy egy szem magyarként képviselhettem hazámat a veronai világbajnokságon.
Országúti bajnokságon ebben az évben is - csakúgy, mint előtte két évig - második helyezett lettem.
2005-ben Tamásiban az OB-n nem bíztam a véletlenre, a 184 km-es távon rajt-cél győzelmet aratva feltettem a koronát pályafutásomra.
2006 júniusában a Gemenc kupán úgy döntöttem, befejezem a pályafutásomat. Így ezután civil életem mellett segítettem mint masszőr és csapatvezető Feri csapatainál.
2009 januárjában még visszatértem a Betonexpressz-Limonta akkor már kontinentális bejegyzésű csapatába, s bár fizikai felkészültségem megfelelő volt, egy év után úgy döntöttem, végleg felhagyok a profi karrierrel.
Szerelőként dolgoztam több kerékpárüzletben is, egészen addig, míg 2011 márciusában Eisenkrammer Károly megkeresésére elvállaltam a Kőbányai Torna Klub kerékpáros szakosztályának vezetését.
Egy év alatt nulláról 25 fő körülire duzzasztottam az utánpótláskorú versenyzőim létszámát.
2012 áprilisától a Bikexpressnél kezdtem tevékenykedni. Itt újabb egy év alatt már korosztályos országos bajnokokkal dicsekedhettünk, s több kisebb versenyen is diadalmaskodtak versenyzőim U15-től felnőtt korosztályig, női-férfi, cyclocross, mountain bike, országút és pálya szakágakban egyaránt.
2014 júliusáig rengeteg bajnoki címet gyűjtöttünk, hozzávetőlegesen úgy 30-at.
2014 júliusában befejeztem a Bikeexpressnél edzői munkámat. Júliusban barátnőmmel és versenyzőmmel Epres Kornéliával úgy döntöttünk, kiköltözünk Belgiumba az ő karrierje és egy jobb versenyrendszer megismerése céljából. Októberben végül is visszatértünk Magyarországra, de sok tapasztalatot szereztünk a kerékpározás Mekkájának számító országban a magas szintű kerékpársportról, versenyrendezésről, -rendszerről.
Sajnos szomorú dolgok is történtek a nyár alatt, nagyon jó barátom, Riczu Imre elhunyt egy tragikus kerékpáros baleset okán. Üzlettársával, Pécskövi Tiborral közösen fogalmazódott meg bennünk a dolog hazatértem után, hogy Törökbálinton is beindítsunk egy kerékpáros egyesületet.
Az országúti kerékpározás a hiedelemmel ellentétben nem egyéni sportág, így a közös edzések és a csapatépítés az alapkövei, ezeket tartom a legfontosabbnak. A taktikai és technikai képzés is sokkal hatékonyabb csapatban, könnyebb így elsajátítani a versenyzéshez szükséges készségeket.
A megfelelő hozzáállás és a sport iránti alázat megtanulásával pedig a civil életben is később kamatoztatható a sport jellemalakító munkája.
4 éves edzői pályafutásom alatt nagyságrendileg 100 ember fordult meg a kezeim alatt, s – az általam felállított követelményrendszereknek megfelelve – a kevésbé tehetséges versenyzők is felérhettek a magyar szint csúcsára, s ezzel a nemzetközi belépő szintre.
Tudom és hiszem, hogy Bodrogi László után újra lesz nagy formátumú kerékpárosa nemzetünknek, ez azonban egy hosszú, sok munkával járó folyamat eredménye lesz.
Edzőként mindig folyamatokat nézek, nem pedig egy-egy kiragadott eredményt látok. Ugyanakkor úgy gondolom, fontos az ember is, nem csak a versenyző, az eredményesség az egyénenkénti komfortérzeten is múlik, így lehet egy erős csapatot felépíteni.
Edzőként: KTC, Bikeexpress SE